Kerékpárral Athénig

Reggel 8 magasságában kelünk, Bander még pihen, nagyon nincs jól, de én elindulok bringával a városba, a küldetésem: feladni a lapokat a Szintagma téri postán, enni és innivalót szerezni, olyat, amit Bander is meg tud emészteni, valamint a legfontosabb, hogy kellő mennyiségű kartonpapírt szerezzek, a bringák repüléshez való becsomagolásához. A repülő délután indul, időnk még van bőven, és Yiannis elmagyarázta, sőt le is rajzolta nekünk, hogyan jutunk ki oda metróval, majd vonattal.
Tekerek befelé, mint az őrült a már megszokott útvonalon. Szegény paripa már igen nehézkesen gyorsul 30 km/h fölé, hiába, fáradt vagyok, 19 napja indultunk otthonról, és éppen az Athénban tartózkodás sem a láblógatással és pihenéssel telik. Gyorsan beérek a postára, mostanra teljesen sikerült megszokni az itteni közlekedést, még zenét is merek hallgatni bringázás közben. Igaz, a zene amit Szeli adott Szarajevóban, az valami borzasztó anyag, legalábbis amit a postára menet sikerült meghallgatnom belőle. Visszafelé le is mondtam róla, inkább sasoltam az üzleteket, van-e nyitva valami, de vasárnap lévén minden zárva volt. Kénytelen voltam egy butikban bevásárolni a már jól bevált Papadopulos kekszünkből 3 csomagot.
A boltban, ahol első reggel vásároltunk, most nyüzsgést láttam. Nem volt nyitva, viszont éppen leltároztak, így egy gyors engedélykérés után végtelen mennyiségű kartonpapírhoz jutottam. Próbáltam azonos méretűekből minél többet összegyűjteni, mert a felrögzítésük a kerékpárra bizony nem volt egyszerű, az összes nálam lévő pókra szükségem volt hozzá, és még így is elég ingatag maradt a kartonpapírkupac az apró csomagtartóm tetején. Mivel széltébe így eléggé megnövekedtem, igencsak figyelnem kellett hazafelé, nehogy lekoccoljak valakit a hátam mögött lévő kartondarabokkal. Még jó 4 kilométert kellett így megtennem, néha szűk egyirányú utcákban, de végül nem volt semmi gondom, a csomag a helyén maradt.