Kerékpárral Athénig

Gyorsan elütöttük az időt a kis templom előtt. 10 órára átmentünk az ovális térre, ahol nemsokára megjelent Yiannis. Felvázolta a lehetőségeket: vagy eszünk megint souvlaki féle kajákat, mint az első este – ez kicsit olcsóbb, és már bevált, vagy elmegyünk agy autentikus görög étterembe, és eszünk görög kajákat. Ez kicsit puccosabb, kicsit drágább, de sokkal „görögebb”. A döntést teljes mértékben ránk bízta, és mi végül az utóbbi mellett voksoltunk. Elvégre egyszer élünk, ez az utolsó esténk, most vagyunk itt Athénban, csak most van lehetőségünk igazi görög kajákat enni. Kerül, amibe kerül, annyira nem vághat oda anyagilag, hisz Yiannis sem tűnik annak a dőzsölős fickó.
A néhány sarokra lévő étteremben alig találunk szabad asztalt. Szerencsénk volt, egy épp megüresedett, így le tudtunk ülni. Rögtön kaptunk is egy-egy pohár vizet, mint ahogy ezt mindig mindenütt, bárhol ahol leültünk Athénban, még a netcafékban is. Ez itt szokás, valószínű a hőség miatt tesznek elénk azonnal mindenütt egy pohár vizet. És milyen jól teszik, mert tényleg jólesik. Yiannis bort rendel, majd részletesen kikérdez minket, mi az, amit szeretünk, és mit szeretnénk enni. Mert persze az étlap tisztán görögül volt, egy mukkot nem értünk belőle, csak az árakat. Azok viszont abszolút nem tűnnek drágának, egy adag kaja 4-5 Euró. De Yiannis kiábrándít, ezek csak porciók, kis tányér ételek, ezekből érdemes több félét kérni. Yiannisra bízzuk a választást, ő láthatóan nagyon igyekszik olyan ételeket választani, melyek majd elnyeri a tetszésünket.
A rendelés leadása után legalább másfél óra telt el, de az étel még sehol nem volt. Yiannis egész türelmetlen lett a végére, ez a hosszú várakozás amúgy nem szokványos itt. Persze közben azért nagyon jól elbeszélgettünk minden féléről, Couchsurfingről, utazásról, kerékpártúráról, és megérkezett Yiannis egy barátjai is, aki hasonló területen dolgozik, mint én, így bőven volt miről dumálnunk. A kaja nagy meglepetés volt. Apró tányérkákon hoztak ki mindenféle ínyenc falatokat. Volt fasírtszerű húsos töltelék szőlőlevélkékbe csavarva fehér mártással és citrommal, kockára vágott lilahagyma (Óóó, igen, azt hittem ilyesmit legközelebb csak otthon, a hétfői oportói sörözések alkalmával látok a zsírosdeszkán!), kis serpenyőkben apróra vágott húsdarabok szaftban (pörkölt), és sárgaborsó-főzelék! Hoppá, ez utóbbi a személyes kedvencem! Yiannis értem külön aggódott, mivel Bander nagy húsevőnek állított be, aki alig eszik zöldségeket. Hát az egész asztalt fel tudtam volna falni, végül nagyon is ínyemre volt mindegyik étel. Yianniséknak elmeséljük, hogy ez a sárga izé, amit ők csak egyszerűen csak „Fava”-nak hívnak, nálunk is fent van az étlapon, de a magyar neve sárgaborsó-főzelék. Utóbbi szó kiejtését megkísérlik görög barátaink, ami persze nem sikerül, ellenben jól mulatunk a próbálkozásokon.
Yiannisnak két terve van a nyárra, vagy Amerikába megy bringázni és fotózni, vagy Európában csavarog egyet, ez esetben Magyarországot is útba ejtené. Természetesen azonnal felajánljuk, hogy elszállásoljuk, ha jön, illetve körbevezetjük Budapesten, és akár egy pár napos vidéki túrára is elvisszük, csak szóljon mielőbb, hogy szabaddá tudjuk magunkat tenni. Ő szabadkozni kezd, hogy jó-jó, de ahhoz türelem kell ám, amikor ő nekiáll fotózni, képes leülni, és órákig várni a megfelelő témát, az ideális fényviszonyokat. Mire Banderral összenézünk, és szinte egyszerre mondjuk: No problem! Then we’ll take a sixpack, don’t worry, we never get bored.
Yiannis barátja dohányzik, de kultúráltan teszi. Szóba kerül a dohányzás is, és fény derül egy újabb ezúttal már mind a hármunknál közös dologra, Se Yiannis, se Bander, se én soha életünkben egy slukk cigarettát sem szívtunk.
Valamikor éjjel egy óra körül kiürült a boroskancsó, és fizettünk. Ezúttal nem engedtük Yiannisnak, hogy ő állja a cehhet, mi fizettünk Banderral. 40 Eurót hagytunk ott borravalóval, ha elosztjuk kettővel, nem is olyan horribilis az összeg. Yiannis vendégül látott minket, barátjaként bánt velünk, holott két napja találkoztunk először, ez a legkevesebb, amivel valahogy kifejezhettünk hálánkat, nem mintha az ilyesmi pénzben mérhető lenne. A későre nyúlt vacsora után búcsúzunk Yiannistól, ő most még átmegy a barátnőjéhez, mi pedig holnap délelőtt elhagyjuk a teenager room-ot, ezért többet nem találkozunk. Legalábbis most itt Athénban nem. Yiannis nem okozott csalódást nekünk a Couchsurfing-ben, sőt minden várakozásomat és elképzelésemet felülmúltra. Eszméletlen jó érzés ilyen emberekkel találkozni, Yiannissal rengeteg közös vonásunk és témánk volt, nem véletlenül választottam ki őt a több ezer athéni Couchsurfing tag közül. És olyan volt, amilyennek bemutatta magát, illetve amilyennek az eddigi vendégei és vendéglátói, barátai leírták őt: Yiannis egy szerény, jószívű, közvetlen, jó humorú görög srác, és mint ahogy már százan megtették előttem: én is csak ajánlani tudom bárkinek remek „host”, vagyis vendéglátó. Aki Athénban jár, és elég nyitott a Couchsurfinghez, annak érdemes felkeresnie előtte Yiannis-t. Nekünk pont balszerencsénk volt, mert rengeteget kellett dolgoznia azidőalatt, amíg itt voltunk, mégis szánt ránk két estét.
Ma este a változatosság kedvéért Banderra a hasmenés tört rá, nem is gyengén… Én balga meg elfelejtettem, hogy széntabletta is van nálunk, habár nem hiszem, hogy valamit is ért volna. Sajnos megint buták voltunk, nem tudtunk nemet mondani Yiannisnak, holott Bander még amint látszik, mégsem gyógyult meg.