Kerékpárral Athénig

Sikerül rábírnom Bandert, hogy ne menjen vissza a szállásunkra Yiannisékhoz. Ha lassan is, de járjuk végig a város nevezetességeit együtt. Sajnos, amikor a Monastiraki állomás mellett a tegnap estéről ismert épjtkezésbe és tömegbe csöppenünk, meggondolja magát. Nekem nincs kedvem még visszamenni, épp hogy csak eljöttünk, és teenager room van vagy 8-10 kilométerre, valószínű már nem jönnénk be újra a városba. Gyorsan megbeszéljük, hogy SMS-zünk, ha van valami, és ha Bander kipihente magát, ír, és újra összefutunk egy megbeszélt helyen.
Egyedül vágok neki az Agóráknak. Leláncolom a gépet egy kerítéshez, majd gyalog indulok neki az utcáknak. Ekkor még nem tudtam, hogy az Agora mint olyan egy tér, és a kerítés, amihez láncoltam a bringámat, valójában a Roman Agorának a kerítése. Szóval elindultam a Roman Agorától megkeresni a Roman Agorát. Mikor megtaláltam, jót mulattam saját magamon. Itt az Akropolisz alatt nagyon zsúfolt minden. Hömpölyög a turistaáradat, a terek és az utcák tele vannak éttermekkel és szuvenírboltokkal. Elegem is lesz hamar a környékből, és a tegnapi utcán átvágok a Plakán. Elhajtok a gyrososnál, de megállom hogy egyek, majd holnap Banderral. Zeusz templomához már későn érek oda, délután négykor ugyanis bezárja a kapuit a park. Nem is baj, „majd holnap Banderral”. Ha tudom, hogy minden bezár ilyen korán, talán én is visszamegyek vele. Na de most már mindegy, itt vagyok, ha egyedül is, de jólérzem magam. Megnézem a Panathinaikos Kallimarmaro Olimpiai Stadion-t, sajnos bemenni ide úgy látszik egyátalán nem lehet, így nem nyújt sokkal nagyobb élményt, mint az Akropoliszról.