Vendéglátónknak dolga van, így lassan szétválunk. Adóügyi problémái támadtak, amelyeket ma el kell intéznie. Mi Banderral elindulunk kétkeréken befelé a városba, azon a hosszú sugárúton, amin tegnap este idefelé jöttünk. Megállunk egy parkban sziesztázni, Bander még nem 100%-os, meg különben is, miért ne szusszanjunk, elég mozgalmasan indul ez a napunk is. Leülünk a kis külvárosi kis parkban a főbe egy fa alá. A Firenzében 1 Euróért vásárolt, könnyített vázas körömcsipeszem most is nálam van, Bander nagy örömére. 16 nap után már szükség van rá… Én közben arra leszek figyelmes, hogy valami szürke dolog landol a lábamon. 
Nemes egyszerűséggel már megint leszart egy madár. :) Menetrendszerint évente legalább egyszer eltalálnak ezek a dögök, általában mindig a kerékpártúra alatt. Ezen az úton most jött el ez a pillanat, már nem is tudok bosszankodni rajta, 
csak röhögni. A pimasz madár persze tovább trónol a fán, és csak néz ki a fejéből, a kis rohadék…
A parktól nem messze találunk egy szupermarketet, Bander bemegy valami ennivalót szerezni magának, amíg én egy pizzaszeletet vételezek a közeli pékségből, majd falom fel azt azonnal reggeli gyanánt. Bander reggelije egy újabb adag Papadopulos keksz, még nem mer mást enni, nehogy úgy járjon, mint tegnap a souvlaki-val. Gondolkoztunk közben, mi lehetett ez az egész. Lehet, hogy a kimerültségen túl az a konzerv hal is betett, elképzelhető, hogy romlott volt. Ha én is ettem volna belőle, lehet, hogy tegnap este mind a ketten megkészülünk, az lett volna csak az igazán szép…
*Shit happens - Ez egy gyakran használt angol kifejezés, lefordítani magyarra sajnos nem nagyon tudom, de valami olyasmit fejez ki, hogy néha akaratunkon kívül is történnek velünk rossz dolgok - mint ahogy jók is...
