Kerékpárral Athénig

Miután felmálháztuk a bringákat, kitekerünk a kis ösvényen a fenyvesből, és máris száguldunk lefelé az országúton. Jó, hogy este megálltunk ott a fenyvesnél, ugyanis néhány kanyar után egy kisebb kaptatót kellett megmásznunk. Ez már biztosan nem esett volna jól este. Persze két kanyarnál nem tart tovább az egész, és ismét lejtőn vagyunk. Egy őrült mercis húz el mellettünk vagy 100-al… Eszetlen! Ahogy lejjebb érünk, kilaposodik a táj, és megcsodálhatjuk Görögország kevésbé gazdag környékeit is. Az utcakép néhol még a magyarországi falvakénál is rosszabb. Hosszan tekerünk egy nyílegyenes úton Khalkida elővárosaiban. Kiérünk a tengerpart mellé, fiatalok szedik a szemetet a homokból – van mit. Az útjelző táblák balra mondják Athént, de mi nem kerüljük ki a belvárost, egyenes hajtunk tovább. Hosszan tekerünk még a belvárosban, követjük a főutat, néha egész szűk utcákon át, de végül kilyukadunk az Euripus tengerszoroshoz. Ez az a szoros, ahol a legkisebb a távolság a sziget, és a kontinens között, pont ahol kiérkeztünk a partra, itt van a kisebb, felnyíló híd, és itt mindössze 38 méter a szoros szélessége. Még otthon utána olvastam, itt állítólag 6 óránként megfordul a tenger áramlása. Otthon ez a szoros valamiért nagyon megfogott, de most, hogy itt vagyunk, különösebben nem érint meg. Készítek néhány fényképet a partról, meg a szoroson lévő felnyílós hídról, és megyünk is tovább a másik híd felé, amin át el fogjuk hagyni a szigetet. Ez egy jóval nagyobb darab függőhíd, van vagy 200 méter hosszú.