Kerékpárral Athénig

Most valahogy gyorsabban telik az idő ezen a szakaszon. Először átlépünk valami tartományhatár félét, majd átkelünk az autópálya alatt, és hamarosan Velestino-ban vagyunk. Valahogy már nagyon vártam, hogy ideérjünk, pedig igazából nincs itt semmi érdekes, ez is csak egy ugyanolyan kis görög városka, mint a többi. Bár a térkép jelöl ide egy kis oszlopfő ikonnal egy Ferae nevű „antique site"-ot, de úgy gondoljuk, hogy ilyenből Dion épp elég volt, és amit itt eltöltenénk nézelődéssel időt, az értékesebb lesz Athénban. Egy boltot azért keresünk, ismét sikerül egy szocreál stílusú volt raktárhelységből átalakított helységbe betérnünk, bevásárolunk némi csokit, kekszet, és egy újabb borzasztó citrom ízű cukros lónyálat, majd irány tovább!
Egy dombra kell feltekernünk, nem esik túl jól, de aztán egyszerűen túlteszem magam rajta egy „nem érdekel, feltekerek és kész!" érzéssel. Körben mezők mindenfelé a dombokon, a távolban sötétkék hegyek a horizonton. Ahogy felérünk a dombtetőre, egyből jobban tetszik minden, messze látni, hogy merre kanyarog tovább az utunk. Legurulunk, át egy Aerino nevű falucskán, majd át az autópálya alatt is. Itt egy kicsit tanakodunk, hogy merre tovább, ezúttal Bander az ügyesebb, én kételkedek, de aztán csak a jó úton találjuk magunkat. Ez az út az autópálya közvetlen közelébe megy, vele párhuzamosan, csak éppen ugyanakkora távon háromszor annyi szintkülönbséget felvéve. Amíg a pálya nyílegyenes, mi egy hullámvasúton megyünk. Persze ennyit bőven megér az, hogy ez az út csak a miénk – egy lélek nincs rajta rajtunk kívül, és a kilátás a dombtetőkről.
Innen a tenger maga ugyan nem látszik, de ha jól gondolom, akkor azok közük a hegyek közül, amelyeket magunk előtt látunk a horizonton, már nem mindegyik tartozik a kontinenshez, hanem jórészük A Evia-szigeten található. Holnap ott fogunk bringázni! :) Ezen az autópálya melletti kis úton találkozunk görögországi cigányokkal. Egy rozoga Mercedes (!) kisteherautóval portyáznak lomok után, ahogy elnézem a platót, ma jó napjuk volt.