Kerékpárral Athénig

Nekiálltam kimosni az időközben szépen felgyülemlett koszos alsóneműimet és zoknijaimat, valamint néhány egyéb ruhadarabot is átöblítettem, amire úgy gondoltam, holnap nem lesz szükségem, viszont már olyan mocskos volt, illetve sós az izzadtságomtól, hogy falnak lehetett volna támasztani. Beletelt vagy egy órába, mire mindennel végeztem. Kint a bringák mellett találtunk egy teregetőt, oda kipakoltam száradni őket, noha tudtam, ezek ma este már vizesen maradnak.
Amíg Bander fürdött, én nekiálltam a vacsorának, bevagdostam a virsliket, és forró margarinba dobtam őket. Olajunk nem volt, de a margarin is tökéletesen megtette erre a célra. Mialatt kisült az eledel, Bander elrohant és szerzett két üveg Heinekent valamit egy Malamatina nevű fehérbort. A söröket kibontottuk a virslihez, és hatalmas lakomát csaptunk a nappaliban. A kis helység otthonos volt, a falon a képek mellett egy kis Olimposz látképes térkép is helyet kapott, az egész épp megfelelően doppingolt minket a következő napra. Na és persze nem utolsó sorban nagyon jó érzés volt lefürödve, tisztának lenni, meleg kaját enni és hideg sört inni hozzá, mindezt abban a tudatban tenni, hogy tudom, megvan a szállásunk mára és holnapra, tető van és lesz a fejünk felett, tudtunk mosni, lesz tiszta ruhám, és lesznek feltöltött aksijaim a fényképezőhöz, egyszóval minden rendben van. Nagyon nagy szerencsénk volt ezzel a nénivel, nem gondoltuk, hogy ilyen olcsó szállást találunk Litochoroban.