A városba érve a centrum felé vesszük az irányt. A főtéren benevezünk egy pár gyrosra. Tényleg tesznek bele sültkrumplit. Elővesszük az Oliposz turistatérképünket, már majdnem rajta .jpg)
vagyunk. Azt beszéljük, hogy még bőven van időnk Dionra is. Dion egy kis település az Oliposz lábánál, Kateríni és Litochoro között. A falu a mellette található archeológiai parkról híres. Még Elvira is mondta Montenegróban, hogy feltétlenül nézzük meg, amikor majd erre járunk, mert nagyon érdekes. Hát most itt vagyunk! :) Végre…
Az ebéd után egy boltot keresünk, kicsit tekeregnünk kell a város utcáin, mire végre találunk egyet. Az egész helység tök valószínűtlen,
egy öreg bácsika üzemelteti, a választék közel sem kielégítő, ritkán pakolt polcsorok, ráadásul még olcsó sem volt. Nem is értem, hogyan maradhatott egy ilyen bolt meg a szupermarketek mellett 2008-ban. Mert ha Magyarországon láttam volna 15-20 éve, azt mondom oké, de itt és most? Na mindegy… végtére is örültünk, hogy egyáltalán találtunk valamit nyitva vasárnap. Vettünk 
csokikat, valami kenyérfélét meg egy csomag virslit és két kiszacskó mustárt, este sült virsli lesz vacsorára.
Apropó, erről jut eszembe! Bander itt azt javasolja, hogy menjünk fel ma a hegyre annyira, amennyire csak kerékpárral lehetséges, és sátrazzunk ott, hogy holnap már annyival kevesebbet kelljen fölfelé menni. 
Én ezt több okból sem tartottam jó ötletnek, egyrészt ennyi cuccal hülyeség feltekerni, amikor lent is hagyhatnánk, hiszen ugyanott fogunk majd lefelé jönni, ahol fölmegyünk. Másrészt nem is vettünk annyi kaját, hogy elég legyen minderre. Harmadrész dögfáradt vagyok, és semmi kedvem ma feltekerni 1100 méterre, hogy aztán az éjjel szétfagyjak a sátorban. Szóval végül sikerült meggyőznöm Bandert, hogy inkább keressünk valami szállást Litochoroban, ahol tudunk ágyban, tető alatt aludni, rendesen pihenni, ruhákat mosni, aksikat tölteni a fényképezőgépbe, és legfőképpen otthagyni a több tíz kiló cuccunkat a csúcstámadás idejére.
