Kerékpárral Athénig

Teljesen egyértelmű, hogy végig nyílegyenesen kell mennünk ezen a főúton egészen Kateríni-ig, de Bander azért jó alaposan megvizsgálja a görög betűkkel rótt táblákat: Hátsókáposztafalva, Piripótyszentkereszt, és Felsőretekháza görög megfelelői balra. Totál érdektelen információ számunkra, de Bander már csak azért is végigrágja a szavakat, lefordítja magának a betűket, gyakorol a továbbiakra.
Áthajtunk egy autópálya alatt, majd egy folyó felett. Ezzel véget is ér az alföldi szakasz, az út kezd lassan egyre dombosabb lenni. Bal oldalt feltűnik a távolban az Égei-tenger. Hát itt van. Átkeltünk a Balkán-félszigeten. Az érzés nem tölt el akkora örömmel, ami feledtetni tudni a terep okozta fáradtságokat. Egy métert se megy síkon az út, folyamatosan hullámvasutazunk. Ez nem esik túl jól, fáradt vagyok most ehhez… Egy DC-3-as repülőgépet pillantunk meg az út mellett. "CAFEDC3" - Ez van az kávézó oldalára írva, és egy ház tetején áll. Mivel Bandernak ez a szakmája, megtudom, hogy ez volt az első igazi utasszállítónak kitalált repülőgép.
Valahogy nagyon nem esik jól most ez a tekerés, sok a fölfelé, és nehéz a bringa. Fáradt vagyok, elgyötört. Pedig hányszor elképzeltem otthon, hogy milyen lesz majd megpillantani az Égei-tengert… Hát most itt vagyunk, ott van lent, ott kéklik, de én fáradt vagyok, és sok más nem érdekel azon kívül, hogy jó lenne már megérkezni Katerínibe. A mai táv nem sok, mégis ez egy nehéz nap most. Bander elhúz tőlem, én megállok kétbetűs kitérőt tenni az útszéli sisnyásba, jól szétvágja a kalász a lábam. Bander fent vár egy dombtetőn egy padon. Hamarosan megérkezünk Katerínibe.