Kerékpárral Athénig

Lidl-t jelző táblákat követünk Edessában, a közért mellett két bringás kölyöktől próbálom megtudni, merre is találhatnánk egy kerékpárszervizt. Az hagyján, hogy nem tudnak angolul, de még totál érthetetlenek is, komolyan, mintha direkt csinálnál. Kicsit fel is bosszantom magam rajta. A boltban eszembe jut, hogy igazából nem is kell semmit vennünk, így csupán két olcsó sörrel jövök ki. Bander is bemegy utánam, vesz egy narancslevet.
Visszagurulunk a városba, ideje megtekinteni a vízeséseket. Merthogy Edessa a vízeséseiről híres. A város keleti széle egy sziklaperem tetején van, és ezen a részen található néhány vízesés. Követjük a táblákat, és hamarosan meg is érkezünk a helyre. Parkoló, bazársorok, éttermek, rendezvények, van itt minden. Bander mai második aranyköpése, miszerint „A vízesések mellett mindig rohadt hideg van" igaznak bizonyul. Fel kell öltöznünk, hogy ne fázzunk. Keresünk egy nyugodt sarkot, és kipakoljuk az ennivalóinkat. A reggeli bevásárlásból van nálunk minden földi jó, belakmározunk, majd megnézzük a vízeséseket. Mivel a terep erősen lépcsős, gyalog, egyesével fedezzük fel a zuhatagokat, a másik mindig a bringáknál marad. Bander kezdi a sétát, aztán én jövök. Van itt minden, kis vízesés virágokkal, hidacskával, össze-vissza folyó mellékpatakok, na és persze egy hatalmas nagy zuhatag, ami mellett egész sokat le lehet sétálni a lépcsőkön. Még a vízfüggöny mögé is be lehet menni, bár én odáig már nem megyek le, nem akarok még vizes is lenni, így is eléggé fázom. Bander aztán utólag mutatta a fényképeken, hogy ő oda is lemerészkedett. Neki nagyon bejött ez a hely, azt mondta, visszajön még ide. Találunk egy aggregátort egy konténerben, ekkor jövünk rá, hogy az egész vízesés komplexumot ez hajtja. :)