Kerékpárral Athénig

Reggel csak pár falat piskótát ettünk, rácsodálkoztunk a mellettünk magasodó Pelisterre, lebontottuk a sátrat, összerámoltunk, majd a már ismert mellékúton betekertünk Bitolába. Bander végre tisztességesen felkötötte a csomagjainkat hátul. Tegnap talált egy félbeszakadt pókot az első hágóba menet, azt összekötöttük a másik félpókkal, amit még a montenegrói Mojkovacban tettem tönkre, és így kaptunk egy nagyon hosszú zsinórt, ami már körbe tudta fogni kétoldalról a sok cuccot, így az többé nem billegett jobbra-balra.
Bitola nem volt messze, és a macskakő is megszűnt, hamar beértünk a városba. A centrumot vettük célba, és most nem is vétettük el a reggeliző helyet: messziről virított a kis piros kokakólás bódé, ugyan a feliratokból egy árva betűt nem értettünk, de ahogy bekukkantottunk, már tudtuk: ma hamburgert fogunk reggelizni, méghozzá jófélét.
Az egész hely, és a környéke egészen balkanisztikus volt, engedjétek meg, hogy megpróbáljam leírni. A kifőzde egy kis terecske oldalában volt, a tér maga az otthoni viszonyokhoz képest lepukkant lett volna, de itt tipp-toppnak számított, sövény, padok, parkoló, és trafikok. Szemben egy mecset minarettel az oldalán, odaát szemben egy keresztény harangtorony. A kifőzdénk mellett mindenféle fura alakok tanyáztak, a kedvencem egy üditős rekeszen ülő bácsika volt, akit ha nem a saját szememmel látok, azt hittem volt, most szökött meg egy mozifilmből. Egy kéményseprő volt a fickó, utólag már bánom, hogy nem készítettem róla egy portrét, de akkor ott nem mertem közelebbről fényképezni, így is elég feltűnőek voltunk a színes ruházatunkkal, és a megpakolt, itt soha nem látott féle kerékpárjainkkal. Szóval a fickó nagyon keményen festett, ahogy ott ült a rekeszen, mellette a drótkeféje, és a szeme, az arca… egy regényt lehetett volna írni a fickóból, legalábbis nagyon úgy nézett ki, ahogy ott ült, ahogy nézett, hogy volt egyfajta sorsa annak az embernek.
Bent egy igen vadul kisminkelt hölgy kézjelekkel elmagyarázta, melyik hús milyen állatból való, majd kiválasztottuk a nekünk valót, kértünk belőle két hamburgert, ők feldobtak egy-egy szeletet a forró lapra, pár perc alatt kisütötték, és már falhattunk is. A lisztes zsömlét jól megtömték zöldséggel, a hús sem volt vékony, és az egészet még megszórták valamilyen paprikafélével is. Hát ilyen egy balkán hamburger! :) Vagy legalábbis egy macedón, bitolai hamburger. Drágának sem mondható, egy-egy üdítőt is kértünk hozzá, és alig fizettünk 1000 Forintnyi dénárnál többet. Most mit kezdünk a maradék pénzünkkel, itt már muszáj elköltünk, mert mindjárt Görögországban vagyunk! Irány egy élelmiszerbolt!