Kerékpárral Athénig

A völgy először elég csúnyácska volt, valami autóutat építettek a miénktől kicsit lejjebb, és maga a táj sem volt valami csodálatraméltó. Pedig úgy emlékeztem, itt egy szép rész következik, még fel is jegyeztem az útitervbe. Hát csak nem jött, csupán egy ronda nagy széles völgyben tekertünk, alattunk mindenféle ipargépek, mi meg kerülgetjük a kátyúkat az úton. Már ahol van út… Mert néhol csak úgy eltűnik, és valami borzasztó minőségű, poros, gödrös valamin hajtunk, ami lehet, hogy valaha út volt, de ma már nem érdemli meg ezt a nevet. Aztán csak kettéágazik a völgy, a csúnyábbik fele folytatódik balra, de mi elkanyarodunk jobbra, amerre már mindjárt szebb táj fogad minket. Zöld mező oldalában visz az út, a távolban sziklás hegyek, és minden úszik a zöldben. Kikerülünk egy kisebb tehéncsordát, és hamarosan a sziklák között találjuk magunkat.
Egy szűk kis völgy bal oldalában haladunk, néhány alagúton is áthajtunk, alattunk a sziklák között folyik a Mati, az egész összkép ismét nagyon pazar. Autót nem látni egyet sem, csak néha egy-egy tehén legel az út szélén. Egy magasfeszültségű vezeték is halad felettünk a völgyben, ahogy emlékszem, az Ulzes-tó egy víztározó, nyílván a vízi erőműtől jön a vezeték. Átbukunk egy kisebb hágón, aminek a túloldalán egy szorost pillantunk meg, kétoldalt a sziklafal teteje magasan a völgy felett végződik, mintha csak kettévágták volna. Egy hosszú egyenes alagútban megy tovább az utunk, fel kell tennem a lámpákat. Így sem látok túl sokat, csak az alagút végén jövök rá, hogy miért: a napszemüvegemet elfelejtettem levenni, így nem csoda, hogy sötét van az alagútban. A túloldalt egy gyönyörű tó fogadott, igen a víztározó? Ez már az Ulzes-tó lenne? Mindenesetre gyönyörű! Elhaladunk még néhány rajtunk értetlenkedő tehén, majd egy patinás vendéglő mellett, és megpillantjuk egy függőhidat a tó felett!