Montenegrónak talán az egyetlen sík részén tekerünk, igaz, talán csak néhány kilométer széles, de akkor is, ilyet még nem láttunk, mióta az országban vagyunk: nyíl egyenes országút! Egy kis folyót keresztezünk, ami igen érdekes látványt nyújt. A víz egy apró kanyont alkotva néhány méter mélyen bevájta magát a sziklába. A bringaboltos srác azt mondta, a határ előtti utolsó településen, Tuzi-n van pekara, azaz pékség, ott kapunk bureket. Erre vágyom már, mióta elhagytuk Podgoricát. Egy bureket ennyi, és nem kapni több defektet.
10km a fővárostól Tuzi, hamar odaérünk, takaros kis város. A főtér mellett találunk is egy pekara-t, 
egy fiatal srác az eladó, egész jól beszél angolul, veszünk tőle egy kenyeret, egy pár húsos bureket, és egy pár egyéb péksüteményt, 3 Eurót fizetek összesen, ez már barátibb. Megengedi, hogy feltöltsük a palackjainkat vízzel, sőt, még kezet is tudunk mosni a helység sarkában lévő mosdónál. Ez már igazán ránk fért a sok szerelés után. Leülünk a parkban egy padra, beszaladok még szembe egy kisboltba vajért, ezt elfelejtettem venni Podgoricában, 
pedig zsiradék nélkül elég nehéz lett volna megsütni a virsliket vacsorára. Elfogyasztjuk a bureket és a péksütit, majd mikor már épp egész közelről venné szemügyre a bringáinkat két arra tévedt kölyök, gyorsan továbbálltunk. Még otthon olvastam a neten, hogy Albániában (és már szinte ott vagyunk), a gyerekek minden gátlás nélkül lopnak a nyugati turistától, úgy gondolják, gazdag, neki van bőven, nem fáj neki, ha megszabadul tőle, és egyszerűen elcsennek tőlünk ezt azt. És mi most itt erősen „nyugati turistának” látszunk, és nem esne jól ha megkönnyítenének 
egy lámpától vagy egy kilométerórától, vagy bármitől.
Kifelé menet Tuziból még sikerül eltévesztenünk egy elágazást, kemény 50 méter után aztán kapcsoltam, visszatekertünk, és megkérdeztem egy helyit, merre is van Albánia. Majdnem letekertünk a Skodrai-tó partjára, balra kell továbbmennünk, most hogy figyelmesebben körülnézek, még egy tábla is jelzi. Sajátos kis balkános hangulata volt ennek a városkának, jó volt itt szusszanni egyet. Még pár óránk van sötétedésig, a határ még meglesz, aztán majd az albán oldalon valahol tábort verünk a Skodra előtt a tó partján.
