Egyszer csak arra leszek figyelmes Bander mögött tekerve, hogy barátom hátsó kereke lapos. Először próbálok nem hinni a szememnek, közelebb megyek, hogy jobban megnézzem, valóban jól látom-e. Még mielőtt megbizonyosodnék róla, és szólnék neki, ő is észreveszi - tehát tényleg defektünk van. Megállunk. Bander tovább akar menni így, nem szeretne az esőben az út szélén szerelni. Én nem tartom jó ötletnek, hogy ilyen kerékkel továbbmenjünk, szétmehet a felni, és a külső is, csak tetéznénk a bajt.
Hát kicseréltük ott az esőben a belsőt, de az új sem tartott sokáig. Néhány kilométer múlva újra lapos lett a hátsó. Aki élt már át ilyet, tudja milyen lélekölő tud lenni. Száguldanál szabadon a drótparipádon, de csak kapod a defekteket. Utóbbit legalább egy benzinkút mellett kaptuk. Betoltuk a kút mögé a bringákat, kerék ki, belső kiszed, pocsolyában megnézzük, hol a lyuk. Itt jó sokat szenvedtünk a kerekekkel. Először is, most már ragasztanunk 
kellett, megfoltoztuk az összes lyukas belsőt. A benzinkutasok közben beinvitáltak a kút előtti szabadtéri, de fedett kávézóba, itt már az esőtől védve, egy-egy fotelban ülve tudtunk szerelni. Ez persze mit sem javított a kedélyállapotunkon, ami ekkora már nem volt túl fényes. 5 percenként kinéztem a pocsolyákra, hogy esik-e még, és mindig esett, hol jobban, hol kevésbe, de folyamatosan esett. Bander kerékpárja se nézett ki túl jól kerekek nélkül. Merthogy közben kivettük az első kereket is, hogy megcseréljük a két külsőt, mert a hátsó nála is sokkal kopottabb. Találunk is rajta egy apró lyukat a futófelületen. Elkészül az új első kerék, megyek felfújni a kompresszorhoz, 
nagyon modern, digitális készülék, belövöm rajta a másfél bárt kezdetnek, nehogy baj legyen. Hát baj lett, azonnal ereszteni kezdett a kerék. A kompresszor is gyanús volt, mert hogy nem másfél bárig kezdte el feltolni a kereket, az is biztos… Persze aztán lehet, hogy valami kis kavics maradt a kerékbe, és az lyukasztotta ki újra, ezt már nem tudni, csak azt, hogy egy újabb lyukas kerékkel sétálok vissza Banderhoz. Ekkor már vagy másfél-két órája itt tököltünk ezen a benzinkúton, és én is kezdtem kiborulni… Az eső még mindig esik.
Újra nekiálltunk a kerekeknek. Most már kifordítottuk a két külsőt, és amennyire csak tudtuk, egy ronggyal szárazra, és tisztára töröltük őket. Majd ugyanígy a belsőkkel, és a felnikkel (leszámítva a kifordítást). Ügyelve arra, hogy közben a földre se kerüljenek le. Ha egy apró kavics belekerül, újra kilyukadhat tőle a belső, és a végén már a foltunk is elfogy, amiből amúgy sincsen már sok. A végén csak sikerült összerakni a kerékpárt, a kerekeket inkább Bander kis kézi pumpájával fújtuk fel, nehogy megint megjárjuk a kompresszorral. Közel három órát vesztettünk. Amikor elindulunk, még mindig esik. De legalább Podgorica itt van már valóban egy köpésre. Ott talán nem árt keresnünk egy kerékpárboltot, és beruháznunk új külsőkre. Csak ne kapjunk több defektet. Már jócskán délután van, és még alig haladtunk ma.
