Athén tele ókori épületekkel, és amikor nevet próbáltam adni a képeimnek, akkor döbbentem rá, hogy egyik-másik dolognak még a nevét se tudtam, nem tudtam, mi az, amit fotózok. Azóta már kicsit a görög mitológiában is elmélyedtem, egészen érdekes dolgok olvashatók a wikipédián. Na, de ez útleírás akar lenni vagy mi, úgyhogy most legyen elég egy rövid kis mi micsoda:
Az akropolisz magyarul fellegvárat jelent, a gyakorlatban egy dombra, sziklára épített épületegyüttes.
A parthenón az oszlopos temlomépület, ami pl. itt Athénban az Akropolisz tetején olyan jól megmaradt Pallasz Athéné temploma.
Az agora köztér, piactér. Az ókori görög városok szíve, találkozóhely.
A hippodromosz a Ben Hur filmekből ismert hosszúkás lóversenypálya.
Amfiteátrumunk nekünk is van Óbudán, ilyen a Római Kolosszeum is, vagy közelebb a pulai. Az általában a domboldalba épített, félköríves szabadtéri színházakat is szokták amfiteátrumnak nevezni.
A kariatidák csak az ókori görög építészetre jellemző, oszlop helyére épített nőalakok.
A stoa oszlopcsarnok, amely az ókori nép eső ellen védő sétáló és találkozóhelye volt.
A diadalív egy nagy kőkapu, aminek gyakorlati haszna ugyan nincs, de a régiek hülyesége volt, hogy egy nagy csatát megnyert hadvezér tiszteletére diadalíveket építettek. Sokuk több száz vagy ezer éves, ezért ma is ott állnak az útban a forgalmas keresztezősédekben szerte Európa nagyvárosaiban, Londonban, Párizsban, Rómában és itt Athénban is.
Szóval felmentünk az Akropoliszra. A csikket odafent nem pöccintettük a városra. Nem dohányzunk, meg különben is tűzveszélyes lett volna. Egy bunkó biztonsági őr nem engedte fel a bringákat a pénztárak mellé, ezért lent kötöttük le őket egy oszlophoz a sétányon. A belépő 12 Euró, .jpg)
de ezzel a jeggyel még jó néhány helyre be tudunk majd menni, pl. az Agorákhoz és a Zeusz templomához is. A néhány éve lejárt nemzetközi diákon kiszúrja a lejártát a pénztáros, és az Euro>26-ot látva csak egy „No Entry”-vel válaszol. Na ez talán túlzás, beengedni talán beengednek a kártyámmal, talán inkább csak kedvezményt nem kapok érte, You should say no reduction barátom!
A bejárat túloldalán persze a várt tömeg fogad, és csúszósra járt kövek a lépcsőkön. Megcsodáljuk az akropolisz tetejéről Heródes színházát, majd körbejárjuk a Parthenónt. A bejárattal szemközti oldalról gyönyörű kilátás nyílt az egész városra, a közeli Likovitosz dombra, és alattunk Olimpiai Zeusz templomára, valamint a Kallimarmaro Olimpiai Stadion.
Yiannis mesélte, hogy az olimpián ott volt a maratoni futás befutója. Majd jól megnézzük közelebbről. Itt fent azonban még mindig van látnivaló, Erekhteion kariatidáiról és Dianüszosz színházáról sem maradhat el egy-egy fotó. Bander szóba elegyedik egy argentin sráccal. 
Először angolul beszélnek, majd spanyolra váltanak. Eduardo 4 hónapja utazik hátizsákkal Európában. Egyesek tudnak élni…
Az Akropolis után felmászunk még a közeli sziklára, az Aeropagosra. Yiannis mondta, hogy ide feltétlen menjünk ki, mert gyönyörű a kilátás. Ez igaz, bár semmivel sem különb a panoráma innen, mint az Akropolis tetejéről. De legalább ezt a helyet is láttuk.
Lefelé jövet a 
dombról a pénztáraknál négy agyonmálházott túrakerékpárt pillantunk meg. Gazdájaikat láttuk fent az akropoliszon, egy bringás szerelésbe öltözött család – ők sem a szomszédból jöttek megcsodálni Pallasz Athéné templomát. Nekik sikerült feljutni a bringákkal, talán megkönyörült rajtuk a csomagok láttán a biztonsági őr, vagy nem vette észre őket. Rajtunk egyébként most nem látni, hogy kerékpárosok vagyunk, rövidnadrág-polóba vagyunk, Bander még a bukót is otthonhagyta, táskaként pedig csak a most éppen városjáró válltáskává alakított kormánytáskámat használjuk. Igazi turistáknak festünk így.
