Kerékpárral Athénig

A táj elég kopár, továbbra is a pálya mellett haladunk. Elhagyunk egy várost, majd egy kisebb nyergen bukunk át, itt fordulunk dél felé. Hamarosan már a szokásos elővárosi zsivajban találjuk magunkat, mindenféle áruházak, hosszú parkolók mellett tekerünk el. Az előbb még melegünk volt, most azonban felhősebb lett az idő. Megállunk egy LIDL-nél, mert itt végre ilyen is van – egyetlen előnye a városi környéknek. Bander beszalad vásárolni, innivalóval, Nutellával, és izomtibor pudingokkal tér vissza.
Bandert már számtalanszor próbáltam megállítani az elmúlt kilométereken, hogy pihenjünk már meg kicsit, szusszanjunk, igyunk valahol egy sört, vagy együnk valamit egy büfében, de ő hajthatatlan, inkább oda akar érni minél előbb. Ezt még meg is érteném, de mi az, hogy még sörözni sem akar? Azt mondja, nincs túl jól… Hmm, hát jó, én nem rohannék, de akkor menjünk!
Ahogy közeledünk a belváros felé, egyre nagyobb a dzsungel, sokszor meg kell állnunk nagy kereszteződésekben, zöldre várva, vagy máshol a sűrű autóforgalmat kerülgetni. Persze fogalmunk sincs, mikor és hol is értünk be pontosan Athén területére, nem láttunk Athén kezdete táblát, ahol esetleg készíthettünk volna egy célfotót… Hanem egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy egy városi dzsungelben vagyunk. Persze még a málházott bringákkal is tucatjával előztük le az autókat, buszokat a kétszer egy sávos kis utcákon. De ez még hagyján volt, ezután jött az igazi rémálom. Kiértünk egy sok sávos nagy útra, ahol hömpölygött a forgalom. A centrumot jelző táblákat követjük, néha egészen besorolunk két-három sávot, annyira nem haladnak az autók. Nem szeretem ezt, amikor egyszerre nyolc felől kell figyelnem, hogy éppen melyik irányból készülnek elgázolni. És még csak most jöttek az aluljárók! Bár többé-kevésbé ki voltak világítva, a látási viszonyok mégsem olyanok voltak, mint a felszínen, a lámpáink, és láthatósági mellényeink viszont a táska alján voltak, és a kétszer 4 sáv nem éppen a legalkalmasabb hely volt megállni, és előkeresni őket. Hát inkább gyorsítottunk… Az egyik ilyen aluljáróból sikerült 45 km/h-val feljönnünk. Úgy éreztem magam, mint egy tank. De legalább felvettük a forgalom ritmusát. Valahogy bejutottunk a központba, eszméletlen forgalmas utakon át. Bander jól tolta elől, és nem lett baj. Érdekes érzés 130 kilósan 40-en kifelé jönni egy aluljáróból a trolibuszok és a sárga taxik között. Jó nagy forgalom volt, ahogy Yiannis írta előre sms-ben, a görög sofőrök állatok, hál’ isten eddig nem történt semmi, de Budapest ehhez képest kismiska... Beljebb aztán beszűkült az út 3 sávra, és végül, mikor Bander megtalálta az otthonról hozott Athén belváros térképen, hogy hol is vagyunk, elhagytuk a nagy sugárutakat.
No a kis utcák sem hoztak sok boldogságot, Bander becélzott egy nagy zöld foltot a térképen, és mikor közelebb értünk hozzá, akkor érzékeltük, hogy ez a zöld rész a valószínű egy domb, méghozzá legalább Gellért-hegy méretű. Persze ekkorra már jelentős szintet felvettünk. Végül ráhagytuk magunkat a „Syntagma Square” táblákra. Ez az a tér, ahová megbeszéltük Yiannissal a találkozót estére.
Megkerülünk egy parkot, majd kilyukadunk a parlament előtt. Akkor ezek szerint az ott szembe a Szintagma tér! Valami rendezvény készül, színpadot állítanak. Na szép, akkor tömeg lesz itt estére, mikor Yiannissal itt kéne találkoznunk… A parlament előtt őrség. Hmmm, mennyit nézegettem képeket Athén belvárosáról, innen erről a helyről is, és most itt vagyunk! Ahogy előzőleg már kitaláltuk, bemegyünk a National Gardenbe, és ott megpihenünk, aztán kitaláljuk, mi legyen. Nem is nekünk való ez a nagyvárosi dzsungel ezzel a tömeggel.