Kerékpárral Athénig

Az első kanyarban megállunk, mert kicsit elszámoltuk a sötétséget. Mert már sötét van, lámpák kellenek, előkotorjuk őket a fényvisszaverő szalagokkal együtt, és láthatóvá tesszük magunkat. Mindezt egy újabb tűzoltó állomáshely mellett tesszük. Ugyanis innen már kiválóan rálátni a sziget keleti részeire. Most esik le igazán, hogy errefelé igen száraz időszakok tudnak lenni nyaranta, sok az erdőtűz, ezért a tűzoltók innen lesik a füstöt. Bander szerint azért állomásoznak ilyen külső helyeken, hogy hamarabb odaérjenek egy tűzhöz. De szerintem elsődleges oka, hogy előbb észrevegyék a tüzet. Persze valamennyire nyílván mindkettő igaz.
A vicces az, hogy az egyik sziklaperem tetejére még egy kempingszéket is leraktak. A tűzoltók naphosszat itt ülnek, és nézik ezt a csodás tájat, nem lángol-e valahol… Most írtam volna, hogy ezt el tudnám viselni egy jó darabig, csak tűz ne jöjjön, de aztán belegondoltam, valószínű már az első nap halálra unnám magam, nem az a fajta vagyok, aki meg tud ülni a fenekén, pláne nem egy ilyen sziget közepén.