Kerékpárral Athénig

Elsőnek megváltottuk a jegyeinket a kompra, két-két Euróba került a hajóút, majd eledel után néztünk. Találtunk egy boltot, de a termékpalettája minden eddigi üzletét alulmúlta, azért még egy pékségbe is betértünk. Leültünk a tenger mellé egy padra és falni kezdtünk, volt szűk fél óránk a komp indulásáig. A hajó persze még nem volt sehol ekkor. Ültünk a padon, és azzal ütöttük el az időt, hogy szétválogattuk a pénzérméinket. Közben újra elkezdett nagyon enyhén szemerkélni az eső. Furcsa, de akkor ezt a padon ülős, érmekeresős pillanatot abszolút nem éltem meg különösebben, sőt még talán kicsit nyűgős is voltam az eső miatt, de most, amikor ezeket a sorokat írom, mégis nagyon jó visszaemlékezni rá. Ahogy Banderral ott ültünk Glyfában a kompra várva a bringák mellett, és olyam görög Eurocenteseket kerestünk az aprónk között, ami még nem volt meg Bander nagypapájának. Ő ugyanis gyűjti ezeket az érméket, és néhány még nincs meg neki. Ezek fel vannak írva Bander telefonjába, és most sasoljuk a tárcánkat, van-e olyan benne, ami még hiányzik. Végül Bander még a boltba is visszamegy váltani.