Reggel arra ébredtünk, hogy az eső veri a sátor ponyváját. Alig tudtam rászánni magam, hogy kimenjek könnyíteni magamon az esőbe. Aztán mikor rávettem magam végre, kint már láttam, hogy nem olyan vészes a helyzet, mint amilyennek bentről hangzott. Az eső éppen hogy csak szemerkélt, csupán a sátron vert zaja volt rémisztő. Ettünk egy falatot, összepakoltuk a táborunkat, majd útnak indultunk. Nem arra, amerről tegnap jöttünk, hanem tovább Dél felé a tengerpart mentén. Fél 10-kor sikerült elhagynunk a táborhelyünket. Egy kilométert sem kellett 
haladnunk tovább a poros parti úton, máris találtunk egy kis aszfaltozott utat, ami egykettőre visszavitt minket a főútra.
Itt se kellett sokat megtennünk, máris szembetaláltuk magunkat egy táblával: Glyfa, kompállomás balra 9km. Legurulunk a tengerpartra egy Achilio nevű kis falucskába. Furcsa, tegnap egy ugyanilyen nevű falu mellett hajtottunk el kb. 100km-re északabbra innen. Végighajtottunk a falu központján közvetlen a part mellett, majd egy kaptatón felkapaszkodtunk egy kisebb nyeregbe. Kicsit álmos voltam hozzá, de azért meglett a teteje, és onnan már csak gurulás várt ránk Glyfáig. Az út itt is beleütközött a tengerpartba.
