Kerékpárral Athénig

Debaron végül csak áthajtottunk. Kicsit erősködtem, hogy keressünk egy kerékpárüzletet, vagy szervízt, de valahogy nem akartunk most megállni, és Bander is szemmel láthatóan jól elvolt a törött nyergével, így hagytam a csudába az egészet, inkább haladjunk. Csak úgy érzésre hajtottunk irányba a víztározó felé. Egy kertes házas negyednél megkérdeztük, merre az arra(Ohrid felé), intettek, hogy tovább egyenesen, és hamarosan tényleg kint találtuk magunkat egy főúton, ami határozottan jó irányba haladt, a tó nekünk jobb, nyugati széle felé. A város egyébként először csak egy árnyalattal tűnt kevésbé lepukkantnak, mint az albán társa, egyedül ezen a kertvárosi részen látszott, hogy itt már azért inkább van pénze az embereknek.