.jpg)
Shkodrába beérve még inkább érezhető, látható volt az a számunkra kaotikus hatás, amit az imént leírtam. Mindenki megy amerre lát, se lámpa, se felezővonal, csak egy nagyon széles, nagyon poros út, amin boldog-boldogtalan megy amerre lát. Csoda, hogy a jobbra tartsot betartják. A házak teraszán, ablakain ruhák kiteregetve, az 
épületek szakadtak, emberek járnak-kelnek mindenfelé, teszik a dolguk, élnek, és nem tűnnek kevésbé boldogabbnak, mint mondjuk otthon, Magyarországon. Egy hosszú egyenes utcán kiérünk egy térszerű helyre. Vagy inkább kereszteződés, nem is tudom, minek nevezzem, egy nagy aszfaltos placc, ahol utak találkoznak, és mindenki megy amerre lát, semmi járdasziget, semmi zebra, semmi körforgalom, vagy kanyarodósávok, lámpáról ne is álmodjunk! 
Nagyon komoly… Na itt álltunk meg egy pillanatra, és kérdeztünk meg egy taxist, hogy merre kell indulnunk Ura e Mesit felé. Ott fogunk ugyanis ebédelni! Ura e Mesit magyarul annyit tesz, a Mesi híd. Ez egy török kori, 18. századi gyönyörű, épen maradt hidacska, ő díszeleg a Dienes Tibor féle Albánia útikönyv borítóján, és valóban szépnek tűnik, ezért Banderral már régen kitaláltuk, hogy megéri nekünk az oda-vissza 16 kilométeres kitérőt. 
Dél körül jár, így az ebédet is ott tervezzük elfogyasztani.
A kerékpárt hajtóknak ilyen hőségben azonban jár egy sör is az ebédhez, ezért betérünk egy kis útszéli boltba. Sajnos lekünk még nincs, ezért úgy kell alkudnunk az Euróval, a deal két jól behűtött 0,33-as lett két Euróért. Nem is olyan olcsó, de ez most kit érdekel, 
itt vagyunk Albániában, messziről jöttünk, és már annyi mindenen túl vagyunk, de talán még több az, ami még ránk vár, hát minden fájdalom nélkül megengedjük magunknak ezt a két sört. Egy kis garázs előtt rengeteg kerékpár áll, bent a mester épp szereli az egyiket. Hát itt is találtunk volna bringaboltot! Bár aztán kitudja, mennyire lett volna ez jó nekünk, nem látok mai kerékpárokat, sehol egy váltós gép, egy shimano szettes drótszamár, vagy akármilyen kerékpár, amivel az első kocsmánál távolabbra mernék tekerni. Szép lassan eltelik az a 8 kilométer is a poros úton, mire kiérünk a Shkodra peremvárosát képező Mesibe, és megpillantjuk a hidat. Nem rossz!
