Kerékpárral Athénig

Talán egy kilométert sem haladunk a hídtól, amikor egy fedett útszéli pihenőhelyet találunk közvetlenül a türkizkék Tara patak mellett. Valószínű valami rafting bázis, ám most elhagyatott, így éppen megfelelő lesz nekünk egy pihenőre. Letoljuk a bringákat a padokhoz, és levetkőzünk, feldobom a dzsekimet egy gerendára, hogy száradjon. Előkerül a gázfőző, és egy tejfölös alapú instant tészta, ezt már tegnap este is nagyon komáltam! Kibontjuk a söröket és a kekszet, ez a menü, amíg a tészta készül. Ettől mindjárt jobb lesz egy kicsit a hangulatom. A nevetés, az étel és a sör feloldja a rosszkedvemet, lemegyek a gyönyörű türkiz színű Tara patak partjára fényképezni. Hééé, odafent a világ második legmélyebb kanyonja felett kéklik az ég? Hát kapunk ma még napsütést, lehetséges ez? Ezt el sem akarom hinni… Minek csináltam ekkora patáliát egy kis eső miatt. És valóban, mire befejezzük az evés-ivást, már fényárban úsznak a sziklaormok a kanyon oldalában. Hát vannak még csodák! Ahogy eltűnt a ború a kanyon felett, úgy szép lassan a lelkemből is. A lastex gatyámon kirakódott a pára, vicces látvány. Még az is lehet, hogy megszárad rajtam tekerés közben. Na gyerünk nyeregbe!