Kerékpárral Athénig

Reggel Emra elhozza két barátját is, Malvint és Ibrahimot, leülnek pár méterre a sátrunktól a fűben, és úgy nézik a ténykedéseinket, mintha egy másik bolygóról jöttünk volna. Később egy nagytestű, vastagszőrű kutya is megjelenik. Persze ekkor már nem zavartak minket a vendégek, túl voltunk egy végül is háborítatlan éjszakán, most pedig úgy is továbbállunk mindjárt. Bár semmi bajunk nem volt a helyiekkel, de ez épp történhetett volna másképpen is, ezért megfogadjuk, hogy legközelebb azért távolabb állítunk tábort a lakott területtől. Eszünk pár falatot, és egész gyorsan összerámolunk, a végén még Bandernak kellett rám várnia, úgy összekapta magát. 8:07-kor fent voltunk az úton, indulásra készen! Újabb napnak nézünk elébe, és újabb országnak: Macedóniának.
Egy hosszú észak-dél irányú völgyön kell haladunk felfelé délnek. Először a Debari-tó partján haladunk tovább egészen a víztározó végéig, majd tovább a völgy aljában, sűrű erdőben. Túlzás volt rövidnadrágot, és rövidujjút húzni, korán van még ehhez, szabályosan fázom. Még a naptej is kikristályosodott a karomon. Bander jó tempót diktál, szépen haladunk 25-30 között, itt már jó az út, van aszfalt, és a minősége is megfelelő. Bezzeg tegnap, Albániában sehol nem tudtunk volna így haladni. Ha így folytatjuk, két óra se kell, és ott leszünk az Ohridi-tó partján.