Végre felérünk a völgy végébe, innentől Bulqize tartomány vagy megye következik, vagy nem tudom, mikre osztották az albánok az országukat. Ez önmagában még nem indítana meg, viszont innentől egész hosszan csak lefelé vár ránk. És rögtön Bulqize, egy a már megszokott látványú albán kisváros. Bár a környező táj, meg kell hagyni, csodás. Északra 2000 méteres, hatalmas, kopár hegyeket látunk, még hó is van odafent. Azért tudom, milyen magasak, mert utánanéztem az út előtt a környéknek, ott fent azok között a hegyek között apró tengerszemeket látnánk, 
ha lenne annyi tengernyi időnk, hogy megmásszuk őket.
Egy kiskölyök versenybe kel velünk a kerékpárjával. Úgy tekert, mint valami őrült, és nem is értettem, hogyan nem esett szét alatta a bringa, mert egy akkora nyolcas volt az elsőjében, amekkorát én még nem láttam guruló biciklin. Utolér minket, és nagy büszkén leelőz, majd győztes mámorában hatalmasat farol a poros úton, méghozzá nem akárhogy. Mert persze fékjei egyáltalán nem voltak, a lábfejét szorította be a váz és a hátsókerék közé, így blokkolva utóbbit. Hát nem lesz egy hosszú életű a csukája, de nekünk legalább jól megmutatta! Ez még mindig sokkal jobb, mintha ránk fütyült volna, mint ahogy azt kb. az összes többi társa tette a városban.
Bulqize
Szólj hozzá!
Címkék: kerékpár hegyek bulqize
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kerekparral-athenig.blog.hu/api/trackback/id/tr60562495
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
