Kerékpárral Athénig

A fütyülők nagy része egyébként gyerek volt. Ugyanis ezek nem járnak iskolába, vagy én nem tudom, de mindenütt kisebb kupacokban üldögéltek a kölykök a domboldalban. Egyedül Klosba érve láttunk egy iskolaudvart, de az is dugig volt tömve gyerekekkel, mondanom sem kell, hogy ott is jól megnéztek minket. Később a város belsejébe érve megálltunk egy garázsboltnál ásványvizet venni. Rögtön ott termett 3 gyerek, és bár teljesen barátságosnak, és jóságosnak tűntek a kis kíváncsiak, élesen bennem volt, amit olvastam az albán gyerekekről, és amit már írtam is: gátlás nélkül magukhoz vesznek ezt-azt a gazdag nyugati turista cuccaiból, akinek úgysincs ennyi mindenre szüksége, hiszen pénze annyi, mint a tenger. Ha így is lenne, akkor se örülnék egy kilométeróra vagy hasonló apróság elvesztésének most, hiszen ilyesmit errefelé képtelenség lenne pótolni. Úgyhogy végig sasolunk rájuk félszemmel, amíg előtúrom a tárcám, és amíg vásárolok. Utóbbihoz kellett némi kreativitás, és ektivitis tapasztalat, de aztán csak sikerült a pénzünk egy részét két 1,5 literes ásványvízre váltani, amiből az egyiket szinte azonnal be is pusztítottuk. Indulás előtt még merészeltem elővenni a fényképezőgépet, de nem lett baj, csak egy jó kép készült a három kis jó barátról. Jó gyerekek ezek az albánok!